Szörnyű, hogy ha valakinek különc stílusa van, máris a csőcselék prédájává válik. Olvassátok el ezt az elemzést, és remélem utáni ti is megértitek azt az átható filozófiai tartalmat, ami egy egyszerűnek tűnő lány egyszerűnek tűnő művéből árad. Először is olvassuk el a dalszöveget:
Kísértetek jöttek az este,
és kihúzták a mosogatóból a szendvicset!
Cha, cha, chachacha,
Cha, cha, chachacha,
Cha, cha, chachacha,
Cha, cha, chachacha,
Vegyél nekem egy szekrényt!
Vegyél nekem egy szekrényt!
Vegyél nekem egy szekrényt!
Vegyél nekem egy szekrényt!
Szekrényemben káosz van,
minden csak egy halomban,
nyoma sincs a rendnek ma,
molyoknak melegágya.
Vegyél nekem egy szekrényt!
Vegyél nekem egy szekrényt!
Vegyél nekem egy szekrényt!
Vegyél nekem egy szekrényt!
Molyok, kis ördögök,
kísértetté változtak.
Itt vanak a szekrényben,
támadásra várnak.
Kísértetek jöttek,
kihúzták a szendvicset!
Kísértetek jöttek,
kihúzták a szendvicset!
Kísértetek jöttek az este,
és kihúzták a mosogatóból a szendvicset!
Vegyél nekem egy szekrényt!
Vegyél nekem egy szekrényt!
Vegyél nekem egy szekrényt!
Vegyél nekem egy szekrényt!
Jöjjön hát az elemzés:
A szerző nem kertel, rögtön felvázolja a tényállást: a régi ideák átértékelésére van szükség, az erények újragondolására; a természetfeletti által létrehozott táblák összetörésére. A legnagyobb értéket saját földi létezésünk jelenti, nincs többé szükség a transzcendens szférára.
A kísértetek metafórával az ember átható belső démonait illeti: a szüntelen törtetést a jobb élet reményére, a vágyakról való le nem mondás mentális rabigáját, az elkerülhetetlen elöregedést.
A mosogató a társadalmi szuperegó által kreált normákat szimbolizálja, a megfelelési vágy töretlen kiteljesedését, a szendvics mint az élet állandó jelképe (gabona, hús, növények, és tejtermékek egyvelege) pedig az ember kötelességét fogalmazza meg a fajfenntartásra, vagyis a humán reprodukcióra. (A nemiségre való nyílt ösztönzést az egyes helyeken erotikus hangvételű ismétlések teszik nyílvánvalóvá.) A kísértetek által kihúzott szendvics tehát egy fontos ontológiai problémát vet fel: felülírhatják-e a belső démonaink a társadalmi normáknak való megfelelési kényszerünket, hogy pusztán a fajfenntartási kötelezettségeinknek kelljen eleget tennünk, és nagyobb teret kapjunk önnön boldogságunk kiteljesedésére?
A cha-cha-cha szavacskák megalapozzák a költemény alaphangulatát, és itt a kettősség elve is érvényesül: a műben egyszerre teremt egy forró latin tengerparti hangulatot a befogadó lelki szemei elé, hogy a komoly ontológiai kérdés által feltett feszültséget előleg és utólag is feloldja, ugyanakkor az élet védelméhez köthető profetikus kérdések felett itt sem tér nyugovóra: a spanyolajkú latin-amerikai diktatúrák és drogkartellek szörnyűségeit is az olvasó szeme elé tárja a nyitott gondolkodásra ösztönző előadó.
,,Vegyél nekem egy szekrényt!" - hangzik a segélykiáltás. A szekrény a gondoktól való menekülés toposza, egy helyé, ahova nem ér el a szociális téren szörnyen elmaradott latin-amerikai államok, és az őrjítő erejű filozófiai kérdések keze - egy ilyen helyért sopánkodik a szerző, ahol elszabadult elméje lecsillapodhat. Ugyanakkor előre látja, hogy a vágyott lenyugvás a szekrény megszerzése esetén sem válna valóra, a társadalmi igazságtalanság és az emberi múlandóság feletti fájdalmát a szekrénybe is magával vinné káosz, rendetlenség, és molyok személyében.
A vers csúcspontja, amikor a molyok, azaz a vágyakozás reményvesztett ördögei szinten lépnek, őrjítő hatalmuk már már az emberi lét örök és általános démonaiéval vetekszik. A bomba már készen áll, csak a kanócot kell meggyújtani a démonivá vált szuperegói ideáknak, hogy a lenyugodni nem tudó elme mentális detonációja bekövetkezzen.
Összefoglalva tehát a vers arra az ontológiai szociális, de egyben perszonális problémára keresi a választ, hogyan tör hatalomra az emberben a saját népének megsegítésére való vágy a személy fizikai értékeinek, valamint a lélek áldott nyugalmának kárára.
Most olvassuk el újra a dalszöveget:
Kísértetek jöttek az este,
és kihúzták a mosogatóból a szendvicset!
Cha, cha, chachacha,
Cha, cha, chachacha,
Cha, cha, chachacha,
Cha, cha, chachacha,
Vegyél nekem egy szekrényt!
Vegyél nekem egy szekrényt!
Vegyél nekem egy szekrényt!
Vegyél nekem egy szekrényt!
Szekrényemben káosz van,
minden csak egy halomban,
nyoma sincs a rendnek ma,
molyoknak melegágya.
Vegyél nekem egy szekrényt!
Vegyél nekem egy szekrényt!
Vegyél nekem egy szekrényt!
Vegyél nekem egy szekrényt!
Molyok, kis ördögök,
kísértetté változtak.
Itt vanak a szekrényben,
támadásra várnak.
Kísértetek jöttek,
kihúzták a szendvicset!
Kísértetek jöttek,
kihúzták a szendvicset!
Kísértetek jöttek az este,
és kihúzták a mosogatóból a szendvicset!
Vegyél nekem egy szekrényt!
Vegyél nekem egy szekrényt!
Vegyél nekem egy szekrényt!
Vegyél nekem egy szekrényt!
Borzasztó, hogy az emberek többségének átsiklik az ilyen filozófiai és szociális értékeken. Ha nem irodalomtörténészek és írók elemzik Petőfi munkáit, talán ma ő se kapna többet mint fikázást és gyűlöletet. Most már tudjuk, hogy gyarló dolog könyvet a borítójáról ítélni. Ha lesz rá igény, egy szélesebbkörű elemzésre is sor fog kerülni mely magábafoglalja majd a mesterműhöz készített hasonlóan professzionális videóklipp értékeiről való lepellerántást. Addig is szép napot mindenkinek, és járjunk ezentúl nyitott szemmel, a fülünkkel meg ne csak a hangokra hanem a belső értékekre is figyeljünk!
